GÖRÖG IBOLYA SOROZATA
A hölgy és a nő
Háromféle csoportot különböztetnék meg: a kiscsajt – ezen a korszakon mindenki átesik –, a nőt és a hölgyet. Szerintem, ha a tanult ember képét akarjuk magunkról sugallni, aki mellesleg nőből van, akkor azt az arcunkkal és a viselkedésünkkel tehetjük leghatásosabban. Ha ez elsőre a „dögös”, az már nem hölgy. A hölgységre titkon minden nő vágyik, de ehhez nekünk is tennünk kell: egy hölgy nem tegez azonnal, és azt sem szereti, ha őt letegezik, legyen az új ismeretség, eladók vagy pincér. Zsigerből távol áll tőle, hogy káromkodjon, nem beszél hibásan, nem kiabál, panaszkodás helyett pedig megpróbál segíteni magán. A hölgyekre jellemző a belső önbizalom és van tartásuk, a derekuk egyenes. Nem explicit módon kér, hanem ráutaló magatartással vezet arra, mit is szeretne: hogy lesegítsék a kabátját, kinyissák neki az ajtót.
A hölgy soha nem rakja a kezét a zsebébe. Nem igazít sminket mások előtt. Nem rakja fel magasan keresztbe a lábát, nem fekszik el a fotelben. Nem eszik gyorsan, nem iszik üvegből (ásványvízre gondoltam).
Schiffer Miklós stílus-szakértő szerint: „Ha egy nő fel tud csinosan, igényesen öltözni, nem kellene eltűrnie maga mellett egy kinyúlt pólós, sörhasú, igénytelen férfit – egy jó zakó, ing nem óriási befektetés, cserébe viszont legtöbb férfi sokkal jobban néz ki benne. Egyelőre nem találjuk, mi is lehetne az új, XXI. századi férfikép, de úgy tűnik, a lányos, hovatovább női ruhákba öltöző férfiak helyett a klasszikusabb ideált kellene preferálni. Akkor lesz igazán hölgy valaki, ha van mellette egy úr, mert így teremtődik meg az összhang.”
Görög Ibolya