GÖRÖG IBOLYA SOROZATA
A kézzel írásról
Sajnos, viszonylag keveset írunk kézzel, ezért az emberek kézírásának külalakja nagyon sokat romlott. Ezzel együtt, ha géppel írunk személyes levelet, legalább a megszólítás, a búcsúsor és az aláírás szerepeljen kézírással. Ha csak cetlire firkantunk üzenetet egy kollégánknak vagy a családtagjainknak, azon is legyen megszólítás és valamiféle aláírás.
A személyes üzenetekbe a szleng, gügyögés beleférhet, de nyelvtani hiba nem!
Ha valakinek álláskereséskor kézzel kell önéletrajzot írnia, akkor tegye azt, ám ha nem kimondottan ilyet kérnek tőle, eszébe ne jusson kézzel írni, mert annak a kisilabizálása többletidőt vehet igénybe, ami zavaró lehet. A hivatalos, géppel írt leveleket kézzel kell aláírni, ám alatta feltétlenül szerepeljen a név jól olvashatóan, gépelve is. Idegen nyelvű levelek írásakor az aláírás ugyancsak így történik – a teljes nevet kell feltüntetni, a magyar névsorrend szerint. Ha például magyar cégként cirill betűs levelet írunk alá, az aláírás latin betűkkel történjen.
Amikor Ignotus azt panaszolta, hogy nem tudja elolvasni Ady kézírását, Ady azt mondta: „Én megtanultam írni, maga tanuljon meg olvasni!” Én úgy gondolom: a kézírást nagyon nehéz akaratlagosan befolyásolni. Persze meg kell tanulni kézzel írni, de mivel a kézírás is az adott személyiséghez tartozik, azt hiszem, ma már nem kívánhatjuk, hogy bárki is „szépen” írjon.
Ami az aláírást illeti: szerintem elsősorban felismerhetőnek kell lennie, az olvashatóság nem lehet követelmény. Nem véletlen, hogy a vendégkönyvekben az olvasható névleírás plusz aláírás szerepel – az ugyanis két különböző dolog!
Viszont kézzel írni meg kell tanulni. Azt hallottam, hogy vannak olyan USA-tagállamok, ahol megfontolták, hogy eltörlik az iskolákban a kézírást, helyette egyenesen gépelni tanulnak. De akkor hogy írják meg a cetlit a hűtőre?
Görög Ibolya